Az Európai Bizottság megpróbálja korlátozni az európai polgárok alapvető szabadságjogait a másként gondolkodók elleni küzdelem érdekében, hogy olyan ellenőrzéseket vezessen be a szólás- és lelkiismereti szabadságra vonatkozóan, amelyek megakadályozhatnak minden tiltakozást az ilyen törvénytelenségek ellen. Mindezt a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények elleni küzdelem ürügyén teszi, egy új közös bűncselekményi terület – a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények – bevezetésével, amely mesterséges és önkényes kritériumokon alapul, mint például.
Az új ideologizált dokumentum az Isztambuli Egyezményen alapul, és az erőszak elleni küzdelem ürügyén bevezeti az aláíró államok jogrendszerébe a nemek fogalmát, miszerint a nőiesség és a férfiasság relatív kérdések. Az egyezmény szerint a nemet végső soron képlékeny kategóriának kell tekinteni, amely az egyén szubjektív érzéseitől függ.
Az Isztambuli Egyezmény egy ideologizált dokumentum, amely ellentmond a tagállamok számos alapvető jogszabályának. Rendelkezései sértik a lengyel alkotmány 48. cikkét is, amely garantálja a szülőknek „a jogot, hogy gyermekeiket saját meggyőződésük szerint neveljék”. Olyan országok, mint Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Litvánia és Lettország nem írták alá a dokumentumot. A bolgár alkotmánybíróság hivatalosan alkotmányellenesnek nyilvánította az egyezményt, míg a lengyel bíróság jelenleg vizsgálja, hogy az egyezmény megfelel-e az alaptörvénynek.
A „nem” társadalmi konstrukcióként (gender) való megfogalmazása a biológiai nem relativizálásához vezet. Ha a társadalom elveszíti a nők és férfiak közötti különbségtétel képességét, a nők elleni erőszak elleni küzdelem betarthatatlan kötelezettséggé válik.
– olvasható a bolgár CT ítéletében.
Az isztambuli egyezményt végrehajtó európai uniós irányelvre rendes jogalkotási eljárás keretében került sor. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem rendelkeznek vétójoggal. Ez egy kísérlet arra, hogy az egyezményt a demokratikus út megkerülésével vezessék be az uniós országokban. Ezzel nem értünk egyet!
Az Európai Bizottság olyan irányelvjavaslatot hagyott jóvá, amely homályos, bármilyen értelmezést lehetővé tevő fogalmakkal operál. Maga a dokumentumtervezet azt állítja, hogy célja a „metrikus vagy szociokulturális nemen alapuló erőszakra és gyűlöletre való felbujtás, különösen a nőgyűlöletre vagy erőszakra való uszítás interneten történő állítólagos problémája elleni küzdelem, ez az irányelv minimumszabályokat állapít meg az ilyen típusú internetes zaklatás bűncselekményének meghatározására és az ezzel kapcsolatos szankciókra vonatkozóan”. Az Európai Unió a gender-ideológiával összhangban megpróbálja mesterségesen bevezetni a „metrikus” és a „szociokulturális” nemek közötti felosztást. Emlékezzünk arra, hogy a nemek elég éles és különálló entitás, az ideológiai kifejezések jogrendbe való bevezetésére tett kísérlet csak árt a tagállamok polgárainak, valamint a szólás- és lelkiismereti szabadság normáinak.
Ne engedjük meg a cenzúrát!
Az Európai Unió megpróbálja tagjaira rákényszeríteni a büntethetőség egy új területének bevezetését, ami, de facto támadást jelent majd a polgári szabadságjogok ellen, amelyeket nemcsak az alkotmányuk, hanem az EU Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény is garantál. Az eurokraták arra akarják kényszeríteni a tagállamokat, hogy vezessenek be egy büntetési rendszert a „gyűlöletbeszéd” és a „gyűlölet-bűncselekmények” esetére.
Milyen szabadságjogok forognak kockán?
Szólásszabadság
Gyülekezési szabadság
Vallásszabadság
Lelkiismereti szabadság
El akarják venni a szabadságunkat, és meg akarják tiltani a tiltakozást.
Ezzel nem értünk egyet!!
A „gyűlöletbeszéd” fogalma számos uniós tagállam jogrendjében idegen. Amint a nyugati országok példái mutatják, ez egy gyűjtőfogalom, amelyet arra használnak, hogy befogják azoknak a száját, akik nem osztják a baloldali-liberális Európa-vízióját. Ez azzal a hatással jár, hogy kizárja őket a nyilvános vitából.
Ma a következő esetekben a „gyűlöletbeszéd” elleni küzdelem ürügyén veszik el a szólásszabadságot. És holnap?
2004-ben egy svéd lelkipásztort, Ake Greent egy hónap börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mert egyháza tanításával összhangban olyan prédikációt tartott, amelyben a szexuális erkölcstelenséget bírálta. Az ítéletet fellebbezés útján hatályon kívül helyezték.
2022 januárjában kezdődött Finnország volt belügyminisztere, Päivi Maria Räsänen pere, akit „gyűlöletbeszéddel” vádoltak, amelyet állítólag azzal követtek el, hogy a Szentírás egy olyan passzusát idézte, amely a keresztény tanításnak a homoszexuális gyakorlathoz való hozzáállásáról szólt.
Dariusz Oko tiszteletes professzort, aki a Theologisches című német tudományos folyóiratban a katolikus egyházban tapasztalható pedofília problémájáról szóló írást publikált, 2021-ben szintén gyűlöletkeltés vádjával vádolták meg. Ebben a lengyel lelkész a pedofília eltussolásában részt vevő homoszexuális lobbit az egyház „parazitájának” nevezte, amit a német bíróság „gyűlöletbeszédnek” minősített. Eredetileg 4800,00 eurós pénzbüntetésre ítélték a pedofília bírálatáért, de a bíróság végül nem találta bűnösnek az akadémikust.
Michael Hess, a Svéd Demokratikus Párt politikusát a bíróság „gyűlöletbeszéd” miatt pénzbírsággal sújtotta. Az ügyre 2014-ben került sor, miután egy újságban megjelent egy megjegyzése a kairói Tahrir téren megerőszakolt nőkről. Hess azt írta, hogy „a Svédországban elkövetett nemi erőszak és a közel-keleti és észak-afrikai országokból érkező migránsok száma közötti kapcsolat széles körben nyilvánvaló”. A fellebbviteli bíróság 2015 májusában hatályon kívül helyezte az ítéletet.
Álljon ki velünk a lelkiismereti, szólás- és véleménynyilvánítási szabadság védelmében, mielőtt egy új totalitarizmus elveszi tőlünk ezeket. Írja alá az Európai Unió Tanácsához intézett petíciót!
A demokratikus társadalom olyan alapvető értékeinek védelme érdekében, mint a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és a lelkiismereti szabadság, petíciót intézünk az Európai Unió Tanácsához, és egy olyan ideológiai dokumentum elutasítására szólítunk fel, amelyet a politikai ellenfelek elleni küzdelemre lehet felhasználni.
Tisztelt Tanács tagjai,
a szabadság és a szabad eszmecsere támogatóiként aggódunk a perverz címet viselő irányelvtervezet miatt: „a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről”.
Ez a dokumentum kísérlet az ideologizált Isztambuli Egyezmény feltételezéseinek végrehajtására, amelyet számos európai ország nem támogatott demokratikusan. Az európai demokrácia elleni támadást jelent, hogy uniós szinten próbálják végrehajtani az irányelv rendelkezéseit.
Az irányelv célja, hogy a tagállamok jogrendjébe egy új, közös bűncselekményi területet vezessen be, amely a „gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmény” bűncselekménye lesz.
A dokumentum tartalma a rendelet egy másik rejtett célját is jelzi. Az Európai Bizottság által javasolt kezdeményezés végrehajtása valódi veszélyt jelentene az olyan értékekre, mint a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság, amelyeket a tagállamok alkotmányai, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény garantálnak, amelyek az Európai Unióban az alapvető jogok védelmének fő pillérei.
Ez ellentétes a szubszidiaritás elvével, mivel a Közösség tagállamai már rendelkeznek megfelelő jogi szabályozással a gyűlöletkeltés elleni küzdelemre.
A „gyűlöletbeszéd elleni küzdelemre” vonatkozó jogszabályokat elfogadó országok példáján megtapasztalva úgy látjuk, hogy ez komoly veszélyt jelent a véleménynyilvánítás szabadságára az egész Európai Unióban, amint azt számos ország – például Svédország és Németország – rendes bíróságain számos visszaélés bizonyítja.
Maga a dokumentum megállapítja, hogy létrehozásának fontos hivatkozási pontja az Isztambuli Egyezmény volt, amely egy ellentmondásos dokumentum.
Egy olyan egyezményt, amely nem kapta meg több tagállam jóváhagyását, nem szabadna az európai intézményeknek a hátsó ajtón keresztül keresztül erőltetniük, és így kell értelmezni az ideologizált dokumentumot, amely rendes eljárásban halad, amely megakadályozza, hogy a szuverén tagállamok vétót emeljenek.
Nem értünk egyet azzal a kísérlettel, hogy az ideologizált irányelvet az uniós jogba átültessék.
Nem értünk egyet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásával és egy politizált jogrendszer kiépítésével sem, amelynek célja a baloldali-liberális főáramlattól eltérő nézetek kiiktatása.
Követeljük, hogy a javasolt irányelvet utasítsák el.
Az Európai Unió polgárai
